Az eredmény becslése

Mielőtt pontosan kiszámolnál valamit, érdemes tudni, nagyjából mekkora lesz az eredmény. Kerekítsd a számokat valami könnyűre, és számold ki a becslést:

47 × 6 ≈ 50 × 6 = 300, pontosan 282

387 + 245 ≈ 400 + 200 = 600, pontosan 632

A becslésnek nem kell pontosnak lennie. A dolga az, hogy megmutassa, hány jegyű lesz az eredmény, és nagyjából hol van.

Miért éppen ez a lépés? A nagy hiba általában nagyságrendi hiba: hiányzó nulla, rossz helyre tett tizedesvessző, elfelejtett tízes. Ha a 47 × 6-ra 102 vagy 2820 jön ki, a kilences próba átengedheti a hibát, de a 300-as becslés azonnal kiszűri.

Sok kisebb hibát a kilences próba szűr ki. A két fogás más-más hibákat fog meg, ezért összetartoznak: a becslés megmutatja, egyáltalán jó nagyságrendű-e az eredmény, a számjegyösszeggel végzett próba pedig a kisebb hibák nagy részét kiszűri.

A becslés szinte semmibe sem kerül, mert kerek számokkal számolni könnyű. Egy olyan játékban pedig, ahol a hibás válasz pontokba kerül, gyorsan megtérül.

Gyakorlás

A gyakorlat minden feladatnál először a becslést kéri, aztán a pontos eredményt. A valóságban is ezt a sorrendet érdemes követni.

Fejszámolási fogások

Összeadás és kivonás

Szorzás

Osztás

Ellenőrzés

Fejszámolás