Kilences próba

Bármelyik szám egyetlen számjegyre redukálható: add össze a számjegyeit, és ismételd, amíg egy számjegy nem marad. A 47-ből 4 + 7 = 11, aztán 1 + 1 = 2 lesz.

A próba egész lényege az, hogy a redukálás nem rontja el az összeadást és a szorzást. Ha a számítás igaz a számokra, a redukált alakjukra is igaznak kell lennie:

47 × 23 = 1081 → 2 × 5 = 10 → 1, és 1081 → 1. Stimmel.

Ha ez a kettő nem egyezik, az eredményben biztosan hiba van. Maga a próba könnyű, mert minden számolás egyjegyű számokkal folyik.

Őszinte figyelmeztetés. A próba megtalálja a hibát, de nem bizonyítja a helyességet. Egy rossz eredménynek véletlenül ugyanaz lehet a redukált alakja, és egy eset különösen gyakori: a felcserélt számjegyek. Az 1081 és az 1801 is 1-re redukálódik, így ezt a hibát ez a próba nem látja.

Éppen ezért párja az eredmény becslése. A becslés megmutatja, jó nagyságrendű-e az eredmény, a kilences próba pedig kiszűri a nagyságrendet nem változtató kisebb hibák nagy részét.

Ugyanez a számjegyösszeg az oszthatósági szabályokban is előkerül, ott a kilenccel való oszthatóság vizsgálatára.

Gyakorlás

A gyakorlat egy kész számítást ad, és négy redukálást kér: mindkét tényezőét, a két redukált számjegy szorzatáét és az eredményét. Az utolsó kettőnek egyeznie kell, és ebben áll az egész próba.

Fejszámolási fogások

Összeadás és kivonás

Szorzás

Osztás

Ellenőrzés

Fejszámolás